Értékelés
| Az abszolút kedvenc. |
 |
Dr. Torkos Attila elmondta, hogy csak a kifejezéseket egységesítik. :)))
A Dűnét Békés András fordította, az általa lefordított kifejezéseket használják, de a fordítás többi része megmarad Gáspár András, Kornya Zsolt és Hoppán Eszter érdemének.:)
Meg kell követnem Hoppán Esztert, mert azt írtam a Zenszúfit is Zenszunninak fordította. A régi, 90-es évek beli kiadásban rendesen lefordítva szerepel, csak az új kiadásban változtatták meg a Zenszúfit, Zenszunnira. Tudom, apróság, nem is szóltam...:)))
Én már azt várnám, hogy a "The Tactful Saboteur"-t, a "Whipping Star"-t és a Dosadi kísérletet egy nagy vaskos, keménytáblás kötetben kiadják az Asimov-művekhez hasonlóan. Be szép is lenne, mert ezket még nem olvastam... :)))
Azután jöhetne "A fehér pestis", "A lélekvadász" és többi regénye, novellája Herbert Mesternek!
Kérjük szépen a Szukitsot, hogy legyen az Asimov-művekhez hasonlóan egységes Frank Herbert-életmű kiadás. :))) |
|
| Angolul már számtalanszor olvastam, de magyarul is elkezdtem gyűjteni a sorozatot, és remélem minél előbb ezt is megszerzem.. |
|
| Újranyomás lesz ebből a könyvből? Sajnos lemaradtam az előző kiadásról. Sokat vártam vele, és mire meg akartam venni már nem volt sehol. Tehát ujrakiadást szeretnénk ebből a könyvből is. Köszönet érte. |
|
Ahogy lentebb is írtam, nem sanszos, hanem elég egyértelműen kiderül (olyan 99,99%-os valószínűséggel :D), hogy Arctáncoltatók.
Egyébként van külön Dűne fórum az Indexen és G-portálon is. De így is jó. :)))
Nos, ezzel kapcsolatban is van egy meglátásom. Marty a következőket mondja Danielnek: "Szedj össze elég embert, és egyetlen nagy tudásgömbbé válsz, Daniel! Ezt mondtam volna neki. És azoknak a Bene Gesseriteknek ott a hajóban. Elmondanám nekik, hogy hány van meg bennem közülük. Észrevetted már, milyen elidegenedve érzik magukat, amikor rájuk nézünk?" Erről maga az Istencsászár, Leto jut eszembe. Bár ők porszemek az ő "végtelen" genetikai emlékező-képességéhez képest, de valahol hasonlóak hozzá. Míg Leto az ősei emlékeinek teljes egységét örökletes úton szerezte, és forrasztotta egységgé, így maga volt az abszolút tökéletesség, a múlt valódi tükre (saját maga mondja a GeoD-ben, hogy övé az összes múltban megszerzett tudás), addig az új, függetlenedett Arctáncoltatók az áldozatai személyiségét,emlékeit,és ezáltal azok szerzett és őseink tudását is másolták és forrasztották egységbe, váltak ezáltal azok tükrévé. Marty és Daniel beszélgetéséből derül ki, hogy már nem leutánozzák az áldozataikat, mint a régi társaik, hanem azokká válnak. Ők a lemásolt áldozataik emlékeinek és jellemének egységei.
Hogy mi a szerepük, azt én sem tudom, csak sejthetem. Ezt csak maga Mester tudta volna elénk tárni. Bár én távol tartom magam a fia és társai írásaitól, de ahogy lent is írtam, ez az én magánvéleményem, ettől függetlenül (ahogy a Vadászaihoz írt véleményeknél is látjuk) sokaknak tetszeni fog, de nekem nem. Lehet, hogy Marty és Daniel a Sokarcú Ellenség, az új Arctáncoltatók vezetői, vagy csak ők maguk ketten a Sokarcú Ellenség, hisz az Elveszettekkel már tértek vissza Arctáncoltatók már a tleilaxiaknak is furcsák voltak, és a Régi Birodalomban nehezebben tudták kiszúrni őket. Szerintem ezt, és a futarok-kezelők szálon haladt volna, persze emellett ne feledkezzünk el a keserű Sheeana-jövőről („- Látod? Látod a Sheeana-Jövő keserű orvosságát? Valaha úgy gondoltuk, hogy minden orvosságnak keserűnek kell lenni, különben nem hatásos. Az édesben nincs gyógyítóerő. - Muszáj ennek így történnie, Dar? - Egyesek megfulladnak ettől a gyógyszertől. De a túlélők érdekes mintázatokat hozhatnak létre.). A Kralizecről is valószínűleg eljött volna (Leto mondja a Gyermekeiben Harq al-Adának, hogy a Kralizec be fog következni). Viszont ne feledd, hogy semmi biztosat nem tudhatunk, ezek csak találgatások. |
|
Sajnos nem találtam használható fórumot a témakör megvitatására, ezért bátorkodom "fórummá alakitani" e helyet. :)
Kicsoda Marty és Daniel a könyv végén? Sanszos, hogy arctáncoltatók. De...
Kiket utánoztak?
Mi a szerepük pont igy a végén? Netán egy lánc a folytatáshoz?
Segitsetek megérteni! :) |
|
A kötet szerintem amolyan előkészítő jellegű a végső lezárásra. A lentiekben említett "ügyes húzás" valószínűleg ott lett volna.
Leginkább a negyedik kötethez hasonlítanám. |
|
Még mindig úgy ézrem, valami fölött elsiklottam.
Még mindig úgy érzem, hogy valami még van a Mester sorai között, ami csak arra vár, hogy felfogjam.
Még mindig úgy érzem, hogy lépes számomra új dologgal szolgálni ez és az előző 5 kötet, pedig már nem is számolom, hjogy hányszor olvastam ki őket.
Ez nem egy agyatlan hávivúdi forgatókönyv, itt a cselekmény izgalma mellé valami megfoghatatlan pluszt is kap az ember.
Kár, hogy a fia már nem tudta ezt a megfoghatalan érzést visszadni.
És nem értem, hogy hogy lett az ő olvasatukban a könyv végén az a bizonyos két szereplő telepes organizmusból (Arctáncoltatóból) gépi intelligencia.
Remélem, a nyolcadik kötetben korrekt magyarázatot adnak erre, és nem lesz úgy elba.. baltázva a dolog, mint ahogy a Mátrix 2 és 3 tönkreverte az első rész hitelességét.
Félek, hogy a Mester írásai annyira jók, hogy ahoz hozzátoldva bármit csak rosszabb lesz.
De reménykedek! |
|
Nem értek egyet Veled. Míg a hat kötet mestermű, és az én megítélésem szerint a szépirodalom kategóriájába tartozik, addig a Dűne vadászai a ponyvaregény kategóriájába tartozik, de ez is csak egy saját vélemény.
A kritizálás és a "fikázás" között azért lényegi különbség van. Ha megnézed pl. az Amazon.com-on a Vadászokhoz írt véleményeket, akik az eredeti hat regény olvasták még jóval azelőtt, hogy "folytatások" megjelentek volna, igen erős kritikával illetik a szerzőpárost.
Herbert Mester elsősorban a szereplők gondolataira, motivációra helyezte hangsúlyt, olyan szinten árnyalta a karaktereit, hogy teljes egészében nem lehet kiismerni őket összetett voltuk miatt. Neki nem volt szüksége arra, hogy mindent a legapróbb dolgokig részletezzen, amikor a szereplők környezetét írta le. Egyetlen mondattal képes volt egy szereplőt életre hívni.
Emellett olyan filozófiai mélységekig vizsgálja az ember és társadalom, az ember és vallás, vallás és társadalom összefüggéseit, szerkezetét, a hatalom mibenlétét, hogy nem dobálózik közhelyekkel, hanem olyan értéket és eszmét közvetít, mely messze meghaladja kora szellemét, és ma ember becsületére válhatna, ha eltekintünk attól, hogy egy science fiction történeten keresztül tárta ezt elénk.
Ezzel szemben az "utódok" írásában a szereplők szürkék, egysíkúak, érzelemmentesek, igazi, belső motiváció nélküliek, kidolgozatlanok, gondolatok nélküliek. Ráadásul nekem nem tetszik az, amit a kedvenc szereplőimmel - pl. Miles Teggel vagy Harkonnen báróval- művelnek, szerintem egyáltalán nem tudták visszaadni a jellemüket –nem is hiszem, hogy érdemben megértették volna őket-, ez főleg a Báró esetében mutatkozik meg (egy őrjöngő, romboló, perverz bolond lett belőle, szemben a higgadt, megfontolt, éles eszű emberrel). A könyvükben annyira az akcióra és technikára helyezik a hangsúlyt, hogy úgy tűnik, mintha nem ismernék Frank Herbert emberközpontú világát. Nagyon naturálisak, egy fejezetprológon kívül nem találtam benne -ismétlem számomra- értékelhetőt.
A Mester írását részben az iszlám-arab kultúra ihlette, de bőven találunk benne perzsa vagy akár keresztény elemeket. Sőt, a zen mellett akár a taót is megfigyelhetjük. Egyébként a Káptalanházban szeretném felhívni a figyelmet egy elírásra: némely fejezetprológ esetében Hoppán Eszter -aki egyébként egy kitűnő fordító- a Zensufit Zensunninak írta mindenhol. Ez azért fontos, mert az iszlám miszticizmus, a szúfizmus jelen van Herbert műveiben, és igen lényeges a különbség.
Nos, az "utódok" művében ennek a hatalmas szellemi és kulturális közegnek a hatása nem érződik! Az írásuk nagyon is Nyugati szemléletű és még átlagosnak sem mondható. Ettől függetlenül még sok embernek fog tetszeni, aki egy könnyed, akcióval túlfűszerezett regényre vágynak. De akik azt szeretnék, hogy egy mű hatással legyen rájuk, megérintse őket, elgondolkoztassa őket, hogy annyira értékesnek találják majd, hogy többször előveszik, lapozgatják, azok a Mester műveit fogják előnyben részesíteni.
Az előttem hozzászólónak még annyit, hogy nekem az a meglátásom, hogy Herbert semmiképp nem ilyen irányba vitte volna a történetet, lévén, hogy Optimus és Erasmus még nem létezett, mert azokat a fia és társa találták ki. A Káptalanház végén egyértelműen kiderül, hogy Marty és Daniel Arctáncoltatók („Daniel kuncogott. – Mulatságos lett volna. Nagyon nehezükre esik elfogadni, hogy Arctáncoltatók függetlenek lehetnek tőlük – Nem értem, miért. Ez természetes következmény. Képességet adtak nekünk arra, hogy átvegyük más emberek emlékeit és tapasztalatait. Ha eleget összeszedünk... – Mi személyiségeket veszünk át, Marty. – Jó, azt. A Mestereknek tudniuk kellett volna, hogy egy nap eleget gyűjtünk össze ahhoz, hogy saját magunk döntsünk a jövőnkről.”), szerintem a Sokarcú Ellenség a függetlenedett Arctáncoltatók. Egy senki által nem látott, közre nem adott vázlatot meg könnyű lobogtatni.
Ebben semmi ”fikázás”, ez egy kritika. Nekem ez a véleményem, és ez nem bojkott művek ellen. Akinek tetszik, vegye meg, én azonban inkább maradnék az eredeti hat kötetnél. |
|
| A könyv úgy ér véget hogy a csapat elszökik a nem-hajón egy féreggel. Hát persze hogy nem ez lett volna a befejezés! Frank Herbertnek sem! Egyáltalán nem "érezte hogy közel a vég" ugyanis hirtelen halt meg, és igen mint egy professzionális írónak, előre megvoltak a vázlatai, és csakis azokat írta meg a szerzőpáros. Inkább örülni kellene nem fikázni, persze ahhoz a magyar sokkal jobban ért. |
 |
| Szerintem ez a mű amolyan igazi UTOLSÓ kötet. Már nem a cselszövések, a politika és az akció áll középpontban. Elmélkedő, önértékelő, létösszegző... A szerző a mondanivalóban foglalja össze egész életművét. Biztos érezte már, hogy nincs neki sok hátra, hisz a könyvet halála előtt kevéssel fejezte be. Kicsit lassú a cselekmény, de egy Darwi Odrade elmélkedés többet mond minden akciónál. Ebben épp ez a lényeg. Talán a Dűne Istencsászárához tudnám hasonlítani. Abban is végig filozofálgatnak, mégis mennyire jó. Erre a kötetre azonban minden megérik és kiteljesedik. Szép. Tanulságos. |
|
Izgalmas volt,tetszett a Káptalanház, bár a Dűne Eretnekei után kicsit jobbat vártam(az ötödik rész túl jó lett:)
Sajnáltam a Tleilax majdnem-kipusztulását, remélem a Dűne Vadászaiban Scytale fontos szerepet kap... |
 |
| Az én véleményem eltér. A könyv harmadától kezdve már szörnyen untam, mivel annyira kiszámítható a regény folyása. Vagyis inkább csak csordogálása egyik monológtól a másikig. Sehol egy fordulat, sehol egy meglepetés (holott a szereplők gyakran emlegetik a "váratlan" dolgok szükségességét, mégsem képesek megvalósítani azt, inkább csak üldögélnek tovább a babérjaikon), sehol egy amolyan "ügyes húzás", ami a Dűne első köteteiben még jellemzően ott volt, majd fokozatosan kiveszett a sorozatból. A már említett monológok is elég szájbarágósra sikeredtek - aki a Káptalanházig eljutott a Dűne-sor olvasásában, az azért már ennél sokkalta kevesebb magyarázatból is ért. Összegezve: Herbert óriási nagyot alkotott a Dűne első két-három kötetével, ezzel az utolsóval viszont alaposan alulmúlta azokat. Milyen kár. |
 |
| Elképesztően izgalmas, hogy a Bene Gesserit, mint szervezet, milyen változásokon megy keresztül a 6 rész alatt, onnan, hogy létre akarják hozni a Kwisatz Haderachot, odáig, hogy Darwi Odrade rájön, szeretet nélkül semmit sem érnek. A Dűne ciklus pont a befejezetlenségével lesz befejezett. |
|
A könyv nagyszerűsége csak a Frank Herbert által írt többi részhez hasonlítható. Kötelező olvasmány a Dűne-saga kedvelői számára. Senki sem fog csalódni benne, még akkor se ha - mint minden könyvnél- egyszer elér az olvasó a végéhez.
Én nem vagyok meggyőződve arról, hogy Frank Herbert mindeképp folytatta volna a történetet, de az igazi inyenceknek ajánlatos ennél az eredeti, utolsó kötetnél elbúcsúzni a Dűnétől, mert ami utána következne az "utód" által, az nem méltó Frank Herbert emlékéhez és életművéhez.
|
|
| Az egyik legérdekesebb kötet a Dűne sorozatból. Rendkívül izgalmas, mert sok kérdést nyitva hagy, bár nyilván Frank Herbert folytatta volna, ha közben nem hal meg. Így sok minden a mi fantáziánkra van bízva. A Herbert örökösei által írt folytatás megválaszolja ezeket a kérdéseket, bár szerintem a MESTER másképp bontotta volna ki a sztorit. A lényeg, hogy mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, akiket érdekel a mélyebb filozófiai tartalom és az akció kedvelői is megelégedéssel olvashatják a végjátékot. |
|
| Egy újabb Herbert remekmű!!! Ha elkezded nem tudod letenni, míg a végére nem érsz... |
|
|
